Tetőfedések

A tetőfedések célja, hogy az épületre hulló csapadékot (eső, hó, jég) az épület belsejétől távoltartsa. Egyúttal a tetőfedésnek (másnéven tetőhéjalásnak) az is feladata, hogy a csapadékot megfelelő gyorsan elvezesse. Mivel a héjalás egyúttal külső térelhatárolás is lehet, a felületét, szerkezetét érő hatások nagyon hasonlóak a könnyű külső térelhatároló falaknál megismertekhez. Egy meredekfalú manzárd tető pikkelyes fedése egyébként szerkezeti jellegét tekintve azonos lehet egy könnyű homlokzati héjjal, például egy favázas mezőgazdasági épület esetén. Egyébként a szeles, csapadékos északi országokban gyakori a homlokzati falak pikkelyes fedése természetes anyagú pala lemezekből.

A tetőfedést érő külső és belső hatások tekintetében a régebbi korokhoz képest abban is változott a helyzet, hogy egyre gyakoribb hazánkban is a tetőterek lakás célú felhasználása - de itt nem fűtetlen, páramentes padlásszobákra gondolunk - hanem teljes komforttal, fürdőszobával, főzőkonyhával rendelkező tetőtérbeépítésre is. megjelenik a hőszigeteléssel, a párával kapcsolatos problémák megoldásának igénye és a fedéssel szemben sem elegendő a pikkelyes fedésekkel szemben támasztott vízzárósági igény teljesítése, hanem szükséges lehet a teljes vízhatlanság biztosítása. A héjalás alá kerülő hőszigetelés felett lehetővé kell tenni az átszellőzést és meg kell oldani a porhó elleni védelmet. A hőszigetelési igény a falakkal szemben támasztott hőszigetelési igényhez hasonló és ugyanúgy követelmény a megfelelő mértékű hangszigetelés is. Tehát az un. egyszerű fedélhéjazat alatti hidegtetőből egy összetett követelményrendszert kielégítő, de szerkezeti kialakítását tekintve is egyre bonyolultabb hasznosított tetőtér lehet. A tetőfedésekhez alkalmazható építőelemek anyaga, alakja és mérete nagymértékben függ a választott hajlásszögtől, hiszen egy porózus anyagú cserépfedésről gyorsan el kell vezetni a vizet, mert az anyag átnedvesedik. Ugyanígy egy egyszerű illesztésű tetőfedő elem esetén a víz hamar megtalálja a legrövidebb utat a beázáshoz, tehát ez határozza meg a hajlás mértékét. Alapelvként rögzíthető, hogy minél vízzáróbb anyagú, minél biztonságosabb csatlakozású és minél nagyobb összefüggő felületű a héjaláshoz használt elem, annál kisebb lejtéssel alakítható ki.

A lejtés, ill. hajlásszög alapján megkülönböztetünk:

  • lapostetőket 8 % ( 5)
  • kishajlású tetőket 8 % ( 5) 16 ( 28 %)
  • közepes hajlású tetőket 16 45
  • meredek hajlású tetőket 45

A lapostetők lejtését általában %-ban szokás megadni (ez leggyakrabban 1,5-4 % közötti érték), a kis hajlású tetőktől (8 %) kezdve viszont általában fokban jellemzik a tetőhajlást.

Magastetők tetőfedése a fedési forma szerint többféle lehet:

  • pikkelyes fedés: kisebb elemekből készül, meredekebb és sok illesztési hézag jellemzi (pl.cserépfedések, palafedés, zsindelyfedés stb.)
  • táblás fedés: megnövelt méretű sík, bordázott vagy hullámos elemekből általában szelemenekre készítik. Kevés hézag, viszont durvább felület jellemzi (pl. eternit hullámlemez fedés, acél trapézlemez fedés, bitumenes hullámlemez fedés, aluminium bordás vagy hullámos lemeztáblákkal való fedés. Kisebb hajlásúak általában, mint a pikkelyes fedések.
  • összefüggő kemény vagy lágy lemezfedések: Ezek tulajdonképpen átmenetet képeznek a lapos és magastető fedések között, hiszen rendszerint 8-10-15 % lejtésűek, de egyes változataik egészen meredek tetőkhöz is alkalmazhatók. Ide tartoznak a hézagmentes ragasztott fedéllemez fedések, a léces lemezfedés, a korcolt fémlemezfedések és a ritkábban alkalmazott speciális bevonat jellegű különleges fedések.
  • kévefedések: a népi építészet jellegzetes tetőfedési megoldásait nyújtják a nád- és kévefedések. A szálas anyagú nádból, ill. szalmából készített, tömörített fedés a legkevésbé vízzáró a felsoroltak közül, ezért 40-nál meredekebb hajlású tetőkön alkalmazzák.

Tetők kiegészítő fémlemez szerkezetei

Általában a fedések és egyéb épületszerkezetek vízmentes kapcsolatát és a vízelvezetést szolgálják. Önálló fémlemez tetőfedésként már ismertettük a hullámos (bordás) fémlemez táblás illetve sík fémlemez fedéseket. Kiegészítő szerkezetként viszont számos más anyagú fedéshez csatlakozó fémszerkezettel találkozunk. Ilyenek például az eresz-, fal-, kémény- és gerincszegélyek. A fedéstől független, de ahhoz részben csatlakozó fémlemez szerkezetek például a párkány-, könyöklő- és fallefedések, szellőzőfejek, az ereszcsatornák és lefolyócsövek.

A tető vízelvezetését szolgáló vízgyűjtő és elvezető szerkezetek a tetőcsatornák és lefolyócsövek.

A tetőcsatornák leggyakoribb változatai az ereszcsatornák, amelyek szinte minden kifelé lejtő külső vízelvezetésű tetőn megtalálhatók. A bádogos szerkezetek közé tartoznak, bár megjegyezzük, hogy elterjedőben van a kemény PVC-ből készült anyagában színezett függő ereszcsatorna és lefolyócső.

A tetőcsatornákat szelvényük alakja és elhelyezésük szerint nevezték el, a gyakoribb tetőcsatorna változatok a következők:

  • függő ereszcsatorna (félkörszelvényű, négyszögszelvényű és béléses (másnéven kettős) ereszcsatorna),
  • fekvő csatorna,
  • párkányonülő csatorna,
  • párkányba süllyesztett csatorna,
  • attika csatorna,
  • Sheed csatorna
  • völgycsatorna stb.