Tetőszerkezetek

A fedélidom elemei:

  • Fedélidom: egy adott épület tetőfelületeinek együttese.
  • Tetőfelület: a fedélidomnak a csapadék (eső, hó, jég, dér), a nap és a szél hatásának kitett felülete.
  • Gerinc vagy taréj: két tetőfelület metszésvonala, ha efelületek egymással bezárt belső (padlástéri) szöge 180°-nál kisebb.
  • Szegély: a tető és a határoló falfelület metszésvonala.
  • Csúcs: több gerincvonal találkozási pontja.
  • Tetőtér: a tetőfelületek (illetve a tetőfelület és az orom-vagy a tűzfal), valamint a padlásfödém által határolt tér.

Tetőformák

  • Nyeregtető: két azonos vagy eltérő hajlású, összemetsződő tetősík és két oromfal (vagy tűzfal) által határolt derékszögű négyszög (vagy attól kissé eltérő) alaprajzú tető.
  • Félnyeregtető: egy tetősík, a tetősíkkal ellentétes oldalon általában tűzfal,a másik két oldalon oromfal vagy tűzfal által határolt derékszögű négyszög (vagy attól kissé eltérő) alaprajzú tető.
  • Kontytető: négy azonos vagy eltérő hajlású, összemetsződő tetősíkkal és gerinccel határolt tető.
  • Oromzatos kontytető: a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfallal kiképzett kontytető
  • Csonka kontytető: az oromfalon az ereszvonalnál magasabban kezdődő kontyú tető.
  • Sátortető: több – általában azonos hajlású – tetősíknak tetőcsúcsban való összemetsződésével képzett négyzet (vagy attól kissé eltérő) alaprajzú tető.
  • Toronytető: általában nagy magasságú (és többnyire tagolt), sátorszerű tető, amelynek magassága az oldalméretnek többszöröse.
  • Kúptető: kör alaprajzú sátortető.
  • Kupolatető: sokszög vagy kör alaprajzú, íves esetleg tagolt, sátorszerű tető
  • Manzárdtető (francia tető): tört tetősíkokkal vagy tört és íves tetőfelületekkel képzett nyereg vagy kontytető.
  • Bazilikális tető: fallal – ablaksorral – megtört, összetett nyeregtető.
  • Fűrészfog- vagy shedtető: sík vagy íves tetőfelületekkel képzett félnyeregtetők sora.
  • Kereszttető: két, azonos gerincmagasságú nyeregtető egymásra merőleges összemetsződéséből keletkező oromfalas vízszintes gerinctető.